Nő, anya, feleség…
Miután – közel egy éve kiderült, hogy férjnek van egy genetikai betegsége (ő már javítaná, hogy nem akármilyen genetikai betegség, hanem RITKA genetikai betegség, mer’ nehogy má’ olyan snassz legyen… 😀 ), azóta átértékelődött a felelősséggel kapcsolatos hozzáállásom. A személyes felelősséggel kapcsolatos. Hogy én mint nő, anya és feleség mekkora felelősséggel “tartozom” magamnak, a srácoknak, férjnek, közelebbi és távolabbi szeretteimnek. Bár én ezt is úgy veszem, mint megoldandó feladatot. Persze eleinte (és nagyon-nagyon sokáig 😀 ) puffogtam, hogy ott a vitamin, ott vannak a különböző táplálékkiegészítő tabletták, mé’ nem lehet bevenni?! Miért nekem kell kikészítenem? Miért nekem kell foglalkoznom MÉG EZZEL is? És eljött a pont, hogy nem keresem a választ. Mert csak. Pont. Mert ha én nem készítem ki, akkor ő nem veszi be. (Na most erre is megoldás a DXN-es kávé 😉 ). És igen, elfogadtam azt is, hogy ha én nem unszolom, akkor bizony ő nem megy orvoshoz és ha a fejem tetejére állok, akkor sem fog változni. Úgyhogy bevállaltam ezt a “pluszt” a családom és a saját magam érdekében, ugyanis együtt fogunk megöregedni és kész (jóllétben és jólétben 🙂 ).
Persze hozzátartozik, hogy férj is sokat tesz az egészségéért. Hetente több alkalommal fut, minimálisra csökkent a cukros üdítő (na jó nevezzük nevén a mumust: KÓLA) és a csoki fogyasztása (ülőmunkát végez és nem akar elhízni 😀 ), az alkoholfogyasztás kimerül abban, hogy egy üveg bort megiszunk ketten két-három nap alatt (amikor a kicsik alszanak, akkor iszunk egy-egy pohárral és közben beszélgetünk 🙂 ), és már több mint 7 éve nem dohányzunk. A vérnyomása rendben van, bár kétféle vérnyomáscsökkentő gyógyszert szedett, de miután lefogyott, a vérnyomása szépen beállt, úgyhogy már vagy két éve nem szed gyógyszert (hetente elővesszük a vérnyomásmérőt és ellenőrizzük).
Na jó, az egészséges táplálkozás terén még – bőőőőven – lenne mit fejlődnünk. A legkisebb gyermekünk szerencsére mindenevő (zöldségek és gyümölcsök előnyben), a nagyok is sok mindent megesznek.
(A lányom két és fél éves korában gondolt egyet és hirtelen besárgult. Persze rohantunk vele a László kh-ban, ahol 11 napot töltöttünk, de szerencsére semmi komoly nem volt, valami vírus okozta. Ami érdekes. hogy Eszter azóta SEMMILYEN zsíros ételt nem eszik meg, valószínűleg érzi a szervezete, hogy mire nincs szüksége 🙂 .) Étkezés terén azért “szabadságot” kapnak, ők dönthetik el, hogy mit esznek meg és mit nem (van elég agyalni való, nem akarok még egy stresszforrást 😀 ). Így például a kicsik döntése volt az is, hogy vizet isznak. Sem a teát nem isszák meg, sem a gyümölcsleveket, de még a kakaót sem, ezért is csodálkoztunk, hogy bizony a cocozhit (az immunerősítő kakaót 🙂 ) megisszák 🙂 .
És persze alig várjuk a tavaszt, a nyuszi a kicsiknek futóbiciklit, a lányomnak pedig futócipőt hoz, Petinek még jó a roller, így már együtt családilag rójuk a köröket a Margitszigeten.
Nekem is nagyon fontos, hogy a szűk családom mellett a közeli szeretteimet és a barátaimat is egészségben tudjam. Az én dolgom, hogy az egészségmegőrzésre helyezve a hangsúlyt, átadjam azt az információt, hogy akár már a kávéjuk lecserélésével is sokat tehetnek az egészségükért 🙂 .
A kávézástól az anyagi függetlenségig…
Kriszta
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: