Na szóval… Adott 4 darab gyermek. Köztük két 4 éven aluli. Két kamasz. A páratlan számú gyermekek autisták. a nagyobbik középső figyelemzavaros, a legkisebb pedig diagnózismentes…
Ehhez a gyerekállományhoz van egy apa, egy anya. Anyai részről két nagyszülő, akik viszont mindig dolgoznak, tehát “elvileg” vannak. Oké, mindig elérhetőek, és ha nem éppen a város/ország másik végén piacoznak, akkor tudjuk őket mozgósítani. Mondjuk ez csak hétfő és kedd lehet, illetve nagyon indokolt esetben péntek délelőtt, mint az iskolai karácsonyi ünnepség idején, amikor a két töpszli betegen itthon volt, és anyu beugrott arra a két órára és robogott tovább a dolgára. De az, amit látok a bölcsiben, hogy nagyszülők járnak a gyerekért, na az nálunk elképzelhetetlen. Ezzel jár, ha fiatal nagyszülők vannak… 🙂
Október óta szinte minden nap volt itthon egy-egy beteg gyermek a készletből, így ha valami csoda folytán lett volna egy munkahelyem, akkor év végére biztos búcsút vettek volna tőlem. Mondjuk ennek – sajnos – valós veszélye nincs, ugyanis a hármas számú játékos már olyan nagyfiú (a maga közel 4 évével), hogy ő bizony már nem alszik napközben, így a bölcsiből ebéd után elhozom a többiek nyugodt pihenése érdekében. A poén, hogy az öccsét, aki most másfél éves, szeptember végén azért adtuk be, hogy a napközbeni pihenése biztosítva legyen (meg persze mellette a naggyal itthon is tudjak foglalkozni, ugyanis ő a kisebbik auti).
Persze egy idő után érlelődött bennem, hogy azért nem ártana, hogy az anyaságon kívül más is kitöltse a napjaimat, hogy én is hozzájáruljak a családi kasszához. Félreértés ne essék. IMÁDOK anya lenni! És a női princípium betartása mellett (nem, én nem sértődtem meg 🙂 ) szeretnék én is aktív kereső lenni. Arra nem vágyom, hogy én dirigáljak le egy részleget, hatalomvágy nincs bennem 🙂 . Meg a nagyokkal megtapasztaltam, hogy velünk nyit és velünk zár az ovi (családi vállalkozás, ahol nem nő a fejedre a főnök, a saját magad főnöke vagy, de ez két pici mellett is iszonyat teher, főleg nekik…) . Tehát offline megoldásban nem gondolkoztam. Mivel elég hektikusan élünk (bármikor jöhet egy telefon egy forgatással, egy fejlesztési időpontváltozással stb. kapcsolatban, sőt a múlt év nem kímélte az egészségünket sem, de erről majd később…), az hogy fix, az eszembe sem jutott. Sőt most lehet, hogy néhányan kiakadnak, de amikor vállalkozóként dolgoztam, bizony én sem alkalmaztam kisgyermekes anyát, éppen azért mert nem tudok rá biztosan számítani. Az üzletnek menni kell. Pont. Amikor a gyerekeim betegek voltak, akkor velem kellett jönniük, mert nem volt ki vigyázzon rájuk és közösségbe nem mehettek (az ilyen alkalmak, egy rövid, 8 hónapos időszak alatt voltak, amikor egyedül neveltem őket). Szóval elég sok dolog késztetett arra, hogy átgondoljam a pénzkeresettel való kapcsolatomat.
Többek között:
- ha itthon van valaki betegen, tudjam ápolni
- ezért ne rúgjanak ki 😀
- ne velem nyisson/zárjon a bölcsi, meg majd később az ovi
- ha van egy fejlesztés napközben, meg tudjam oldani
- a pénzügyi lehetőségeimhez képest online vállalkozást tudjak indítani
- de nem a hagyományos módon, mert ahhoz sok pénz kell és még több pénz, ja meg egy ötlet 😀
- pályakezdőként (pályaelhagyóként) esélyem sem lenne most hirtelen legalább két idegen nyelv magas szintű ismerete nélkül, illetve a különböző irodai programok ismerete is erősen frissítésre várna
- Jaaaa, 38 éves vagyok két 4 éven aluli gyerekkel…
- Szerintem nem is kell folytatni… 😀
Oké, akkor mégis mit szeretnék és milyen lehetőségeim vannak?
elsőként egy gasztroajándékos webáruházra gondoltam, kiegészítőkkel, kész termékekkel (pl. fűszerolaj, hozzá kis üvegcsék, különleges lekváros, kávék (mivel ez a kedvenc italom a víz után 🙂 ) . A beszerzendő engedélyek miatt gyorsan elvetettem ezt az ötletet.
És mit szeretnék?
- olyan munkát, amit szeretek és szívesen végzek, így már nem munka 🙂 (elég önző vagyok, az autizmus elég muszáj feladatot ad, úgyhogy azzal akarok foglalkozni ami igazán érdekel)
- olyat, ahol hasonló gondolkodású és értékrendű emberek vesznek körül
- olyat, ami IGAZÁN családbarát
- ahol az elvégzett munkámnak anyagi értéke is van
- ahol értéket teremthetek
- ahol segíthetek másoknak is, különösen azoknak az anyáknak, akik szintén sérült gyermeket nevelnek
Tovább nézelődtem, és “véletlenül” találtam egy ingyenes tanfolyamot, melynek hatására “véletlenül” rám talált valaki a fb-on, aki a megoldást kínálta az én problémámra.
Folyt. köv… 😉
Kriszta
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: